A nevem Molly Katharine Stewart.1991.június 27-én születtem New Yorkban.Egészen 2009.márciusáig itt éltem anyummal,Hollyval.Aztán megváltozott minden...
Kezdem a legelején!1990-ben anyum 17 éves volt,csinos,a gimi legnépszerűbb ponpomlánya.Ekkor ismerkedett össze a 15 éves focistával,Peter-rel.Egymásba szerettek,de korán bekövetkezett a baj: Holly Stewart terhes lett!Senkinek sem szólt,nagyival együtt elmenekültek.New Yorkban telepedtek le,és itt születtem meg én.Én,aki semmiről sem tehetett...Holly engem okolt,amiért elvettem az ifjúságát azzal,hogy megszülettem.Utált engem,és úgy 5 éves koromtól én is őt.Gyerekként abban az álomvilágban éltem,hogy semmi gond nincs a családommal,és tök okés,hogy nincs apukám.Ahogy kezdtem felnőni,hiányzott egy apa.Tavaly márciusban aztán meghalt az anyám mellrákban.Ekkor határoztam el,hogy megkeresem az apámat!
Nagyi már rég nem élt velünk.Úgy 10 lehettem,amikor fogta magát és elköltözött tőlünk.Összeveszett anyámmal,amit meg is értek a rossz természete miatt,de soha nem bocsátom meg neki,hogy ő itt hagyott ezzel a szörnyeteggel.Anyum halála után Margareta nagyihoz kerültem Canadába.Itt jobb volt,mint New Yorkban.Csak a barátaim hiányoztak.
Folyamatosan faggattam a nagymamámat apám hollétéről.Soha nem mondott semmit.Nem értettem miért.Sose felejtem el azt a napot.2009.március 05-e.Szörnyű hideg volt.A 9.évforduló.Nagyapa halálának évfordulója.Egész nap csak esett a hó.A nagyi felküldött a padlásra,hogy onnan hozzam le neki a nagypapi emlékére készített fafaragott tálat.Csak papó születésnapján és halálának évfordulóján vette elő.A poros padlást betemette a megannyi régi holmi.Ott volt a nagyi esküvői ruhája,a régi rongyos fotel,amiben nagypapi megkérte nagyi kezét,és sok-sok doboz,amiben ott rejlett a megoldás a várva várt kérdésemre,hogy ki is az apám.
De a tálat sehol sem találtam.Utólag örülök neki,hogy nem lett meg,pedig sokáig kerestem.És annak is örülök,hogy felnyitottam az egyik dobozt egy ócska dohányzóasztalon,ami tele volt anyu régi cuccaival.Gyerekkori fotók,ruhák,ponpom és anya tinédzserkori naplói.Nagyi hirtelen megjelent mögöttem a padláson.Annyira megijedtem,hogy a naplót kiejtettem a kezemből.
-Ne itt keresd a tálat Molly.Nincs itt.
-Mindig itt szokott lenni pedig
-Hát megtaláltad Holly régi naplóit!-sokkal inkább felkiáltásnak hangzott,mint kérdésnek,amiből azt szűrtem le,hogy a nagyi tudta,hogy megtalálom egy szép napon őket-90 szeptemberét nézd!
-Tessék?-a dátumtól annyira megilletődtem,hogy nyelni nem tudtam.
-Nem akartam én elmondani Molly.Anyádnak jelentős oka volt eltitkolni előled.Még fiatal volt az a fiú,és anyád akkoriban nem volt önző.Nem mondta el apukádnak,hogy gyermeket vár tőle.Olvasd el a naplóját édesanyádnak,kincsem!-nagyi mosolyogva hátralépett a régi könyvespolchoz,és kihúzta mögülle a papi tálját,amit 87-ben ő készített Margareta nagyinak.Valószínűleg észrevette,hogy az állam leesett a bámulattól,és a szavakat is képtelen voltam felfogni.Én ilyen érzékeny típus vagyok....Nagyi magamra hagyott és a délután maradék részét a padláson anyu könyvei közt töltöttem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése