Ott állt előttem a szín tiszta valóság.Vagyis nem teljesen "tiszta",ami a maradék bőrfelületet illeti.Andrew nagyon kedves volt.Hilary az a "juj én kemény rocker vagyok" típusú csaj.Ha szemben jön veled az utcán el se tudnád dönteni,hogy fiú-e vagy lány.Leültünk a kanapéra és Pete elkezdte mesélni a régi gyerekkori történeteiket.Este hála a jó égnek megszabadultam tőlük.Nem tudom miért,de egyszerűen nem bírom az ilyen alakokat.Apu kedves,de vannak tulajdonságai amiket mégse bírok benne.Alapból nem csípem a rockereket.Felmentem a szobámba és zenét hallgattam.Észre se vettem,hogy már 10 óra,de még mindig nem tudtam elaludni.Felmentem a netre,és hülyeségből rágugliztam (google-a szerk.)a fall out boyra és a panic at the discora.A srácok folyamatosan nyaggadtak,hogy ne merjek rákeresni a banda múltjára,mert rosszat fogok álmodni,de én már nagyon kíváncsi voltam.Olyanokat találtam,hogy aztán tényleg rosszat álmodtam.
Másnap reggel zavarodottan mentem le a konyhába.Lent várt Pete,Benji és Brendon.
-Jó reggelt!-köszönt Pete
-'Reggelt!-leültem a pulthoz.Elővettem a vajat és a kenyeret és készítettem magamnak egy szendvicset.
-Olyan szótlan vagy-jegyezte meg Brendon
Ekkor jött le a lépcsőn Ryan...Köszönt és ő is elkezdte készíteni a kajáját.
-Szóval....Ryan!Hát nem édibédi ez a kis Brenimackó-kezdtem el gügyögni miközben Brendon arcát birizgáltam.
Ryan nem szólt egy szót se,és a társasághoz csatlakozott a Fall Out Boy és a Panic at the disco többi tagja.
-Tegnap este unatkoztam....És.....rágugliztam pár dologra-meredtem magam elé
-Miiiii?Mondtam,hogy ne tedd-kiabálta Patrick
-Szóval jó pasi ez a Ryan,nem igaz Brendon?-böktem meg Brenny könyökét.Brendon és Ryan zavarba jött.
-Szerintem pont illik hozzád-mosolygott Pete,mire én azt hittem felrobbanok.Hogy én és a dédnagyios felsős?Hát ez most komoly?
Reggeli után húztam a plázába.Megbeszéltük Brianával,hogy ott talizunk és megyünk vásárolni.Ahogy a butikok előtt lófráltunk egy ajándékbolt mellett haladtunk el,mire Bry felkiáltott.
-Úristen!Ma van Ryan szülinapja.Ma 20 éves.Vennünk kell valamit neki
-Minek?
-Ne legyél már bunkó!
-Ha veszek neki valamit,azt fogja hinni,hogy bele vagyok esve
-Dehogyis!
-Dehogynem!
-Vegyünk neki valami apróságot és kész!
-Oksi,de te adod át neki
-Nem!TE!
-Nem!TE!-és így ment ez még egy kis ideig.Aztán végül rávettem magamat és bementünk a boltba venni neki pár apróságot.
-Tudod mit?Veszek neki egy tornacipőt és egy normális felsőt,hogy legyen egy kis ízlése-nevettem el magamat.
-Az nem kis apróság
-De legalább nagyobb lényege van,mint a üdvözlőkártáyknak és az illatos gyertyáknak.És ezzel segítjük az emberiséget is
-Mert?
-Kevesebben fognak megijedni Ryantől az utcán ha normális ruhákban látják őt-mostmár röhögtem Brianával együtt.
Szóval átmentünk a ruházati részlegbe és vettünk Ryrónak normális,emberi ruhát.Otthon becsomagoltam őket.Aztán este 7 óra fele hirtelen megjelent egy csomó ember.Számomra tök ismeretlenek is voltak.
-Ryannek ma van a szülinapja.Gondoltuk csinálunk neki egy meglepetés partit,de kell a segítséged-mondta Joel
-Tudom,hogy Ryan ma lett 20 éves.És mi lenne a feladatom?-mosolyogtam a tetkós rockerre,aki kicsit furcsán nézett rám.Szerintem nem értette,honnan tudom mikor van Ryannek szülinapja.
-Hívd el őt valamerre.Sétáljatok vagy mit tudom én.Most otthon van
-Rendben.Hívjam el ide?
-Aha.
-Rendicsek őrnagy.Viszlát uram!-figuráztam ki a dolgot.
Felkaptam a kistáskámat és elmentem Ryan Ross lakásához.Egy nagy fehér lakás volt ez is.Peidg az ő stílusához a rózsaszín ház jobban illene.Nah mindegy.Bekopogtattam.
-Szija Ryan!-mosolyogtam rá,amitől úgy láttam lekapcsolt :|
-He-he-helló-dadogott
-Nincs kedved eljönni velem sétálni?-jól jegyezd meg ezt a napot Ryan Ross!Az első és egyben utolsó,hogy elhívtalak valahova.
-Dehogynem.Viccelsz?-mosolygott és rögtön becsapta az ajtót maga mögött-Mehetünk is!
Elkezdtünk sétálni csendesen.Beszéltünk erről-arról.Kérdezett a mai napomról meg hogy milyen az itteni suli.Odaértünk a házunkhoz.
-Nem jössz be?
-Nem akarok zavarni-pirult el Ryan
-Nem zavarsz-vagyis engem igen,de nah....most nem ez a lényeg
Benyitottunk.
-MEGLEPETÉS!-hangzott el úgy 100 ember szájából egyszerre.És Ryan valóban meglepődött.
Mindenki ott nyüzsgött-forgott körülötte.Ryan kiment a konyhába,hogy öntsön magának inni.Ekkor mentem én oda hozzá az ajándékommal.A konyhában kicsit sötét volt,a villany csak a nappaliban volt felkapcsolva a zenével együtt és mindenki táncolt.Kint a kertben még nagyobb volt a forgalom.Éppen a Simple Plan játszotta a Welcome to my life című számukat.
-Szija-léptem oda Ryanhez
-Helló
-Boldog szülinapot!-adtam át az ajándékcsomagot
-Huhh ezt nekem?Most komolyan?De honnan tudtad,hogy szülinapom van?Egyáltalán mióta érdekel téged,hogy mikor tartom a szülinapomat?-érdeklődött
-Hát....emlékeztem rá,hogy amikor legelőször találkoztunk te még csak 19 voltál és Brendon mondta,hogy csak jövő hónapban leszel 20.Egyébként a dátumot a fanoldalakról csórtam.-mindezidájig nagyon nem érdekelt a srác szülinapja,de most valamiért máshogy éreztem magamat a bőrömben.
-Köszi-kezdte kibontani a csomagolást-Nagyon klassz.Puszit nem kapok hozzá?-mosolygott
-Arcra kaphatsz......De csak mert szülinapod van!-azzal nyomtam az arcára két puszit,persze pont akkor lépett a konyhába Pete.
-Én mondtam,hogy összeilletek
-Pete!KUSS!-mondtam mérgesen majd lekoccoltam a partiról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése